Melyek a PURE projekt főbb céljai, és miért támogatja azt az EPA, az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége (U.S. Environmental Protection Agency)?

A PURE projekt valójában egy kísérlet, amely arra irányul, hogy miként használható fel az RFID egy fontos társadalmi és környezeti probléma, az elektronikus hulladék (e-hulladék) rohamos felgyülemlésének kiküszöböléséhez. Mivel egyre több elektronikus terméket gyártanak és értékesítenek, ma már minden országban napirenden van a kérdés, hogy hogyan csökkenthetők a fogyasztói elektronikai termékek – például számítógépek, mobiltelefonok és egyéb készülékek – gyártása, szállítása, értékesítése, majd végül megsemmisítése során felmerülő káros környezeti hatások. Úgy gondoltuk, hogy a termékek felcímkézésével – akár az ellátási lánc igényei alapján, akár a megsemmisítéskor – hatékonyabbá tehető az újrahasznosítással vagy felújítással foglalkozó cégek, illetve az anyaggyűjtő és hulladékfeldolgozó cégek tevékenysége, továbbá költségeik is csökkenthetők. Munkánk során azonban rá kellett jönnünk, hogy a meggyőződés nem elég, elképzeléseinket tényleges teszteknek kell alávetnünk.

Mivel az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége a hulladékmennyiség csökkentésében és a veszélyes anyagok megfelelő kezelésében is érdekelt, a kutatás finanszírozásához támogatást kérve, az EPCglobal támogatásával megkereste őket egy olyan csapat, amely több részről is érintett az ügyben: volt köztük számítógépgyártó, viszonteladó, újbóli felhasználással és felújítással foglalkozó, újrahasznosításban érdekelt, valamint RFID technológiát kínáló cég is. Az EPA hozzájárulásából olyan kutatásokat finanszírozunk, amelyek során újító jellegű, a környezetet védő RFID felhasználási módokat keresünk. Eredeti javaslatunk arra vonatkozott, hogy az ellátási lánc céljaira felhasznált RFID-címkék segítségével, illetve a termék életciklusának végén használt RFID-címkékkel hatékonyabbá tehető az elektronikus termékek újbóli felhasználásának, felújításának, újrahasznosításának és megsemmisítésének folyamata. A kezdetek óta a résztvevők sok tekintetben hozzájárultak ahhoz, hogy alaposabban megismerhessük ezeket a területeket.

Hogyan használható fel az RFID a fogyasztói elektronikai termékek életciklusának végén, a megsemmisítéskor?

Az RFID ellátási láncban való alkalmazásának potenciális előnyei jól ismertek, ugyanakkor egyelőre nagyon kevés figyelmet kapott az, hogy az elektronikai termékek életciklusának végén hogyan lehetne kihasználni az RFID technológiát.

A termék életének végén az RFID hatékonyabbá teheti az elektronikus termékek újbóli felhasználásával, felújításával és újrahasznosításával foglalkozó cégek tevékenységét. Segítségével továbbfejleszthető az alkatrészek nyomon követése és a leltárkezelés. Automatizálhatók az újrahasznosítás és megsemmisítés során kötelező jelentési és ellenőrzési folyamatok. Az RFID-vel könnyebben beazonosíthatók a veszélyes vagy nagy kockázatú termékek, illetve azok is, amelyek különleges ellátást igényelnek, de jól használható az értékes visszanyerhető anyagok meghatározásához is. Az RFID-címkék alapján új, ösztönző jellegű programok hozhatók létre az elektronikus termékek szélesebb körben való újbóli felhasználására és újrahasznosítására.

Mi történik az elektronikus eszközökben található veszélyes anyagokkal?

Az RFID-vel beazonosíthatók a nagy kockázatú anyagok és azok, amelyek különleges kezelést igényelnek, mert komolyabb biztonsági előírások vonatkoznak rájuk, így egyszerűbb gondoskodni megfelelő kezelésükről és megsemmisítésükről. Amennyiben az RFID-vel az alkotóanyagok azonosítása is megoldható, még biztonságosabban és hatékonyabban semmisíthetők meg ezek az anyagok.

Ha az RFID-címkéket a vásárlás idejekor hatástalanítják, akkor a technológiát nem lehet az újrahasznosítás során felhasználni. Milyen javaslatot tettek erre a problémára vonatkozóan?

A PURE projekt több akadályát is látja annak, miért nem használható fel ma hatékonyan az RFID a termékek életciklusának végén. Az egyik akadály az elektronikus termékek átható felcímkézésének hiánya, illetve a címkék elhelyezése és a felcímkézett termékek újbóli felhasználása vagy újrahasznosítása között eltelt idő mértéke. De még ennél is nagyobb gondot jelent az, hogy lehetséges, hogy az egyes termékeken, például a számítógépeken található összes címkét kötelező lesz eltávolítani az értékesítéskor, függetlenül attól, hogy a vásárló kéri azt vagy nem. Egy ilyen követelmény miatt jelentős mértékben csökkenne azon termékek száma, amelyek aktív címkékkel jutnának el a termékek újbóli felhasználásával vagy újrahasznosításával foglalkozó cégekhez. Így ezeknek a cégeknek nem is állna érdekükben RFID-alapú rendszerekbe fektetni, de valószínűleg más, társadalmilag egyébként előnyös formában sem nagyon alkalmaznák emiatt értékesítés után az RFID-t. Jobb lenne, ha a vásárlókat megfelelően tájékoztatnák a technológiáról, hogy ők maguk dönthessék el, kérik-e a címke eltávolítását vagy hatástalanítását.

Szervezet:

Elliot Maxwell a Johns Hopkins Egyetem Kommunikációs programjának rangidős munkatársa, korábban az Egyesült Államok Kereskedelmi  Minisztériumának Digitális gazdaság témakörben volt szaktanácsadója. Ő alapította meg a PURE projektet, amely az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynöksége által felajánlott adomány mellett az  EPCglobal támogatásával működik. Az ő javaslatára kezdték el vizsgálni az EPCglobal részéről azt, hogyan lehetne az RFID segítségével elősegíteni és fellendíteni a fogyasztói elektronikai termékek újrahasznosítását.