A rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) olyan technológia, amely a felcímkézett tárgyak azonosítását közvetlen rálátás nélkül is lehetővé teszi. Alkalmazásához egy címke, egy olvasó és egy számítógépes rendszer szükséges. Az apró mikrochipet és antennát magában foglaló címkét a tárgyhoz kell rögzíteni. A legtöbb címke nem igényel külső energiaforrást, és általában egyedi sorozatszám formájában tárol információkat. Ezek a címkék az úgynevezett „passzív” címkék. Amikor olvasónak nevezett eszközt közelítenek a felcímkézett tárgyhoz, az olvasó kis teljesítményű jelet küld a címkének, amelynek hatására az „felébred”, és válaszként elküldi egyedi azonosítószámát az olvasónak. Ezt követően az olvasó továbbítja a számot a számítógépes rendszer felé.

A címkék és az olvasók többféleképpen kommunikálhatnak egymással. Az egymással folytatott „beszélgetés” feltétele, hogy egyazon szabványkészlet szerint folytassák a kommunikációt. Mivel sokféle szabványkészlet létezik, a különféle olvasók nem feltétlenül képesek kommunikálni az adott típusú címkékkel.

A címkék mérete sem egységes, ezt leginkább az antenna nagysága határozza meg. Lehetnek nagyon aprók, és így beépíthetők a termékbe vagy a termékre ragasztott matricákba. Más címkék emberi tenyér méretűek, ezeket általában konténereken vagy raklapokon szokás használni. Bizonyos címkék jelentős mennyiségű adatot képesek tárolni, más típusok pedig csupán egyetlen egyedi azonosítószámot.