Nem, a cégek különféle RFID technológiákat használnak és fejlesztenek. Egyes RFID-alkalmazások aktív, elemmel működő címkékre épülnek, amelyek önállóan is képesek jelek kibocsátására. Más alkalmazásokban passzív címkéket használnak, amelyeket rögzített vagy mozgatható olvasó aktivál, így esetükben saját energiaforrásra nincs szükség. Általánosságban kijelenthető, hogy az alkalmazott hardver típusától függetlenül az RFID technológia rádiófrekvenciás jelekkel kommunikál, és azonosítja a címkéket. A használt frekvencia határozza meg a maximális leolvasási távolságot és sebességet. A Near-Field Communications (NFC) megoldás például szintén RFID technológiára épül, segítségével a felhasználók mobiltelefonnal vásárolhatnak villamosjegyet. Az alkalmazott frekvencia, valamint az, hogy a mobiltelefonban található olvasó miként kommunikál az NFC-címkével, csakis ennek a rendszernek sajátja. NFC-olvasók kizárólag NFC-címkékkel képesek „beszélgetni”, másfajta címkékkel nem.

Elektronikus termékkódot számos RFID-alkalmazás használ, legfőképpen nagykereskedelmi, logisztikai és gyógyszeripari megoldásokban. A cégek gyakran felcímkézik a konténereket vagy a raklapokat, hogy nyomon követhessék azok útját a gyártás helyéről a raktárig vagy a kiskereskedelmi telephelyig. Ezen kívül sok olyan RFID-alkalmazás is elterjedt már (például a belépőkártyák vagy az elektronikus útlevelek), amelyek csak az RFID technológiát használják, az EPC kódot nem. Minden esetben az RFID-alkalmazás tervezője dönti el, hogy használ-e elektronikus termékkódot. Mivel már elfogadott ipari szabvány, számos iparág számos résztvevője választja az EPC kódok alkalmazását ellátási láncuk működésének optimalizálásához.